A státuszszimbólumok szerepe és funkciói
2009 július 24. | Szerző: Tóth Bori
A globalizáció és a mindenki ajtaján betolakodó média irritatív közelségbe hozta a korábban évszázadokig zárt ajtók mögött zajló pazar életvitel kulisszatitkait. A divat és a trendek szempontjából, az elmúlt egy évszázad egyik legnagyobb vívmánya, hogy szinte bárkinek lehetősége nyílt arra, hogy – legalább külsőségeiben – a felső tízezer tagja lehessen. A luxux életvitel viselt és használatba vett tárgyi attribútumait státusszimbólumoknak nevezzük.
A luxusipar számára újabb dimenziók nyíltak meg a XX. század során. Sokkal fontosabb és nagyobb piaca lett azonban az ezen a területen dolgozó cégeknek.
A nők divat iránti érzékenysége, újdonságok iránti kielégíthetetlen vágya, s megváltozott életmódja kimeríthetetlen ihlető és ösztönző forrása lett a tervezőknek. A státusszimbólumok a növekvő igények és a technikai fejlődés révén meglehetősen gyorsan változnak. Elég, ha arra gondolunk, hogy a ’90-es évek elején, amikor megjelentek a mobiltelefonok, használatuk leginkább az üzleti szférában dolgozókra korlátozódott, ma pedig a kommunikáció legfőbb eszköze, gyakran már a gyermekeiket is ellátják velük az aggódó szülők.
A felső tízezerhez tartozni akarók tömegének a státuszszimbólumok képezik az e világba nyíló ajtó kulcsát. E meghatározó értékkel és üzenettel bíró tárgyaknak különösen nagy szerepük mégis az üzleti világban van. Az üzleti szféra egy speciális metakommunikatív közegben, amelyben a protokolláris szabályok miatt a mozgástér meglehetősen szűk. A karóra szerepel az első helyen, s ehhez társítják a legtöbb információs értéket. Mit üzen mások számára az óra amit viselsz? Ezt követi a mobiltelefon, a PDA és a toll. A ruházat mégis az első, amit észreveszünk, annak is a színe, a harmóniája, majd a szabása – amiből csak annyit észlelünk kellemes-e a partnerünk külseje vagy sem. Előnyös a viselt ruha avagy sem. Ez azonban nem státusszimbólum, csak az első fontos információ.
Viszont, ha van egy Cartier órám, Louis Vuitton táskám, egy Gucci karperecem, az már képviseli, megmutatja azt, hogy egzisztenciálisan hova tartozom.
A márkabűvölet szintén egy XX. századi találmány. Ahogy popularizálódott a luxus úgy lett egyre nagyobb jelentősége a különböző márkákhoz társított értékeknek. Ez a márkaőrület egy új mércét teremtett, mely mentén felértékelődött az első benyomás pillanata. A kiegészítők szerepe is e miatt lett óriási jelentőségű, hisz sokkal alkalmasabbak egy-egy márkajegy hangsúlyozására, mint egy ruha vagy egy kosztüm, amiről nem feltétlen derül ki első pillantásra, hogy kinek a terméke. Érdekes adalék, hogy a legtöbb luxusholmit, presztízsértékű tárgyat keleten adják el. Japán, Kína, Hong Kong és a Közel – kelet a legnagyobb felvevőpiaca a mesés holmiknak.
Egy Dior nagyestélyi, egy Vertu mobiltelefon vagy egy Cartier töltőtoll mindenhol ugyanazt jelenti a világon: gazdagság, választékosság, elegancia.
A harmónia belülről fakad
2009 július 23. | Szerző: Tóth Bori
Harmónia, szépség, elegancia. Három olyan fogalom, amelyet nap, mint nap használunk, definiálnunk mégis nagyon nehéz. E fogalmak önmagunkra vonatkoztatása sok nő számára nehézséget okoz, mert nagyon ritka, vagy talán nincs is olyan nő, aki teljes mértékben meg van elégedve önmagával vagy a külsejével. Egy biztos: a szépség olyan külső vonzerő, amely belülről, a személyiségünk mélyéről fakadó harmónia megtestesülése. A keleti filozófia úgy tartja, a szépség a természetesség és az életöröm megnyilvánulása.
Ha az elegancia megtestesítőire gondolunk, olyan varázslatos nők jutnak eszünkbe, mint: Catherine Hepburn, Karádi Katalin, Jackie Kennedy, Diana hercegnő vagy Nicole Kidman.
Nem elsősorban a viselt darabok jutnak eszünkbe e nevek hallatán. Hepburn markáns, erőteljes arcélei, Karádi mélyen búgó hangja, Diana hercegnő lényéből fakadó kedvessége és természetessége vagy Nicole Kidman áttetsző bőre mind védjegyei az említett hölgyeknek.
A különböző korok nagy nőideáljai éppoly változatosak, mint az ízlés vagy maga a divat. Érdekes és elgondolkodtató kérdés, hogy kik formálják az ideálokat? Mi magunk, a nők, vagy sokkal inkább a férfiak?
A szépség és a harmónia mellett a stílusunk, az ízlésünk is nagyban meghatározza a mások fejében, rólunk kialakult képet. A stílusos és elegáns nő nem lehet megalkuvó, igényesnek kell lennie, és mindenekelőtt őszintének önmagával szemben. A hiteltelen megjelenés többet elárul rólunk, mint hinnénk. Az elegáns és a sikeres megjelenéshez elsősorban harmóniára és önmagunkkal való jó viszonyra kell törekednünk. Minden máshoz, a külsőségekhez persze sok időre és némi pénzre is szükség van.
A fent említett szépség és stílus „ikonoktól” egy nagyon fontos dolgot megtanulhat az ember: ha a külsőd összhangban van a személyiségeddel illetve azzal, amit teljes lényeddel képviselsz, olyan erőteljes hatást gyakorolhatsz a környezetedre, mely sikerre visz abban, amit csinálsz, bármi legyen is az.
Az üzleti öltözködés fegyvertára
2009 június 25. | Szerző: Tóth Bori
Kissé ellentmondásos próbálkozás, de minden nő törekszik arra, hogy az üzleti életben, a munkája során viselt darabjait ne áldozza fel az uniformizálódás oltárán, hanem saját stílust alakítson ki. Izgalmas vállalkozás, ha belegondolunk egy nagyon szűk játéktéren olyan harmóniát kialakítani, melyet önmagunkkal és a munkahelyi protokollal is össze tudunk egyeztetni.
Az egyedi stílus kialakítása és az egyéniség megőrzése látszólag lehetetlen egy szabályokkal, szankciókkal teletűzdelt világban. Mégis a kényszer és a feladat csábító nehézsége inspirálja az embert. A személyes stílus megtalálása az üzleti világban különösen fontos, hisz az egyéni megjelenésünk kialakításához olyan képességekre van szükség, mint az önbizalom, önismeret vagy a határozottság. Ezek a tulajdonjegyek pedig nem csak az üzleti életben vállalt szerepünk alappillérei, de a siker kulcsai is.
Önmagunk felvállalása és a munkakör által megkövetelt protokolláris elvárások közti egészséges egyensúly megteremtése lehetőséget ad arra, hogy használjuk azt az egyéni játékteret, amiben megjelenésünkkel leginkább hatni tudunk.
A teljesség igénye nélkül álljon néhány szabály arra nézve milyen is az üzleti megjelenés: a legtökéletesebb nappali viselet a kosztüm blúzzal, vagy az örök hármas: a szoknya, top, blézer kombinációk, de viselhető a blézer – ruha párosa is, és délután hat óráig elfogadott a body kosztüm is.
Szerencsésen egészíti ki a női ruházatot a sál, kendő. A nadrág nem minden üzletfélnél elfogadott, de ha arra esik a választás, akkor az legyen mindig szövetből és elegánsan szabott. Cipőválasztásnál feltétlenül külön sarkú (tehát nem teletalpú) cipőt társítsunk öltözetünkhöz, amelynek sarka nem túl magas (7-8cm), vékony talpú. Elegáns üzletasszony tárgyalás közben még nyáron sem viselhet papucsot, vagy szandált.
Javaslom, hogy olyan frizurát válasszunk, amelyik a homlokot szabadon hagyja, s ha hajunkat hosszan hordjuk, az mindig legyen összefogva. Nem árt egy kis elegáns smink is, amely kiemeli a tekintetet. A kezünk legyen ápolt, de a körömlakk ne legyen feltűnő színű. Ne hordjunk sok ékszert – sőt, tartsuk szem előtt a „kevesebb, több” alapelvet. Stílusosak a nemesfémből készült ékszerek, de használhatunk jó minőségű bizsut is. Nyáron hétköznap, ha a lábunk szép barna, szőrtelen és a sarok is ápolt, nem baj, ha nem hordunk harisnyát, de fontosabb tárgyalásra, ceremóniákra illik felvenni. A szoknya érjen a térdig, a vállunkat soha ne hagyjuk szabadon. A kézitáskánk legyen kicsi és hordjunk mellé bőr irattartót, esetleg női aktatáskát.
Ezek a protokolláris megkötések az üzleti életben nagyon fontosak, és megtanítják az alapokat, amelyekre mindenki felépítheti saját stílusát. Ahhoz, hogy stílusosak legyünk nem szükséges elérhetetlen mintákat állítanunk magunk elé. Az elegancia, vagy a magával ragadó megjelenés nem a csípőbőségtől vagy a szép dekoltázstól függ.
A stílusos nőnek javasolt az üzleti életben egy egészen visszafogott, nem a nőiesség hangsúlyozásán alapuló eszköztárat kialakítania. A jó viselet magabiztosságot ad, a tudás és a profizmus pedig garantálja a sikert.
Beszédes ruhatár – avagy mit üzen a viselet?
2009 június 21. | Szerző: Tóth Bori
Amikor az ember felegyenesedett és elkezdte eltakarni a nemiségét meghatározó intim részeket, elkezdődött a ruházkodás sok ezer éves története. Amióta fontossá vált, hogy vizuális jelzésekkel is azonosítsa magát az ember – például a törzsfőnöknek dúsabb tolldísze volt, mint a törzs többi tagjának, a sámánnak izgalmas, természetfeletti erőkkel felruházott ékszerei, vagy Rómában a szenátus tagjainak pedig kijárt a bíbor szín, azóta az öltözködés jelzésértékkel bír.
A szimbólumokkal felruházott viseletnek sokféle szerepe volt, és van ma is. Kezdetben elfedték az ember testét, védelmet adtak és kevésbé szolgáltatták ki az embert a természet ellenséges erőinek, aztán erőt demonstráltak, hőstettekről meséltek, egyes darabok misztériummal felruházott jelentéstartalmat kaptak, jelezték a viselő vagyoni helyzetét és társadalmi hovatartozását. Hírt adtak sikerről, gyászról, szerelemről, kulturális-etnikai hovatartozásról is. Ezek a kultúránként változatos és igen gazdag szimbólumok a mai napig elkísérnek bennünket és folyamatosan alkalmazkodtak a különböző korok és kultúrák eszmerendszereihez.
A színek, alapanyagok, szabásvonalak és fazonok, a kiegészítők, ékszerek, tetoválások, de még a hajviselet és a smink is mind információhordozók. Olyan kulturális üzeneteket hordoznak viselőjükről, amelyek alapján megmutatják a társadalomban elfoglalt helyüket és sokat elárulnak munkakörükről is.
A stílus és a divat mindannyiónk számára lehetőséget ad arra, hogy külső megjelenésünkkel kifejezhessük egyéniségünket, és az együvé tartozás érzését, legyen szó globális társadalmi osztályokról, világarisztokráciáról, vagy bármilyen szubkulturális irányzatról.
A ruhák és a különböző testünkön viselt szimbólumok mind tudatos választás eredményei, nagyon fontos jelentéstartalmat hordozó eszközök. Az egyéni ízlés és annak a közösségnek, kultúrának az értékrendje is megmutatkozik a testünkön viselt tárgyak által, ahová tartozunk, vagy tartozni szeretnénk. Ezek mennyisége, kombinációja azonban már sokkal többet elárul nekünk a viselőről, annak ízléséről, kulturális szintjéről, és lehetőségeiről.
Hinta-palinta, homoksüti, flip-chart, meeting
2009 június 15. | Szerző: Tóth Bori
Sokaknak jelent gondot a gyermek mellől visszatérni a munkába. Nem csak szervezéstechnikailag nehéz az új feladatokkal megbirkózni: összeegyeztetni a munkát a háztartással és a családi élettel, de sok nő küszködik megkopott önbizalma, elhalványult régi fénye végett.
Az aprósággal eltöltött idő ma hat hónaptól egészen három évig terjedhet. Az utóbbi időben meglehetősen sok anyuka fordult hozzám tanácsért, azzal kapcsolatban, hogy hamarosan újra munkába kell áll, és úgy érzi, amellett, hogy a szülést követően az alkata is változott, esetleg deréktájékon maradt néhány plusz kiló, bizony el is kényelmesedett a picúr mellett. Szinte semmire nincs ideje, legfőképpen magára és nem igazán tudja, hogyan lehet újra vonzó, hol, hogyan és miből álljon neki újra a „dolgozós ruhatár” kialakításának.
A legtöbb nő tisztában van azzal, hogy a szülés után vissza kell mennie dolgozni. Az tulajdonképpen mindegy is, hogy ezt örömből vagy kényszerből teszi, de az biztos, hogy tudatosan készül rá.
A legfontosabb, hogy az a törekvés, hogy visszanyerjük régi fényünket, a saját megelégedésünkre kell szolgáljon, belőlünk kell fakadjon. Elsősorban magunk miatt kell erre törekednünk, hogy magabiztosan nézhessünk bele a tükörbe, szeressük magunkat, ezt sugározzuk ki és ezt is vonzzuk be.
Sajnos, csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy kövessék a divatot, különösen a jelenlegi gazdasági helyzet idején, de egy okosan kialakított, jól felszerelt ruhatárban a jó minőségű elemek és kiegészítők, színben és fazonban is remekül variálhatók egymással. Így a nehezebb időkben, egy – két új kiegészítővel mindig üde és minőségi megjelenést kölcsönözhetünk magunknak. Ez pedig hosszú távon sokkal kifizetődőbb, mint az olcsóbb, de rosszabb minőségű, így gyorsabban elhasználódó ruhák megvásárlása.
Az emberek általában azt a márkát veszik, amelyiket szeretik, amelyikben jól érzik magukat. A stílust, a harmóniát és az összhangot mindenki megteremtheti a saját pénztárcájára hangolva, szem előtt tartva, hogy a kevesebb néha több. Inkább legyen néhány értékesebb darab a szekrényben, amelyet sokféleképpen variálhatunk, mint több, rossz minőségű ruhadarab.
Anya, de szép vagy!
2009 május 26. | Szerző: Tóth Bori
Nyaking ülünk a tavaszban. Botond hamarosan eléri azt a kort, hogy játszótérre fogunk járni. Már érdeklődéssel figyeli a többi gyereket, nagyon barátkozó, mosolygós és közvetlen. A játszótéri nőtársadalom egyébként egy nagyon érdekes massza. A legtöbben előszeretettel csevegnek a gyerek súlygyarapodásáról, alvási és evési szokásairól. Büfi, oltás, mászás, átfordulás, bébitáp kontra anyatej, fogzás, apasegít, apadolgozik. (sic!) A játszótereken mindig minden a gyerekek körül forog. Ez egészen addig nem baj, míg nem feledkezel meg arról, hogy nem csak anya, hanem nő is vagy. Sok nő azt hiszi, azzal, hogy gyermeket vállal lerótta kötelességét a család és a társadalom felé, és megteheti, hogy könnyelműen bánjon magával, a megjelenésével. Beleszűkül egy, a gyermek által uralta kis világba. Beleszürkül az anyaszerepbe. Pedig az anyaság meglehetősen nőies dolog. A nőiességet pedig tudnunk kell jól viselni.
Hogy miért?
Mert jó esetben van egy férfi mellettünk, aki szeretne szépnek látni bennünket. Egy férfi, aki szeretne fontos maradni az életünkben, és ennek lényeges momentuma, hogy odafigyeljünk a külsőnkre. Tudom, hogy egy gyerkőc mellett nehéz időt szakítani minderre, olykor megoldhatatlan, hogy gondot és időt szánjunk a megjelenésünkre. De azzal, ahogy a textúrákat, a színeket és mintákat, a szabásvonalakat, fazonokat, a különböző stílusú ruhadarabokat összepárosítjuk, elképesztő módon fejlesztjük a gyermekünk esztétikai érzékét is. Minden színharmónia, ízléses összeállítás beépül a kis világába, és alapvetően meghatározza a későbbi igényszintjét, vizuális kultúráját. Botond még nincs egy éves, de látja a színeket, lát engem, figyel, befogad, tanul. Szülőként komoly felelősségnek érzem, hogy milyen első mintát mutatok neki.
A gyerekek nagyon okosan összerakott szerkezetek: az önmagunkra fordított gondoskodást is szeretettel hálálják meg, amikor homokos pofival azt duruzsolják majd: „Anya, Te vagy a legszebb”.
Van egy nő. Nő.
2009 május 22. | Szerző: Tóth Bori
Tanultam sokfélét, éltem és megfordultam több helyen és mindenhol ugyanazt tapasztaltam: a nő a világ minden táján nőből van. A különbség csak azokban a kulturálisan és történetileg meghatározott elemekben rejlik, ahogyan a nők használják nőiességüket. Az, hogy nőnek születtünk, pusztán biológiai kérdés. Az adott kultúra, a hagyomány és a társadalmi igény alakítja azt, ahogyan viseljük nőiségünket. Mindezt attól tesszük függővé, hogy a társadalom éppen dolgozó vagy családról gondoskodó nőt kíván inkább?
Ami mostanában tervezőként és magánemberként egyaránt foglalkoztat, az, hogy egy, a férfiak dominanciájára épülő világban hogyan élhetjük meg és fejezhetjük ki leginkább nőiességünket úgy, hogy teljes mértékben megálljuk a helyünket a munkahelyünkön és otthon is. A mai nő, nem csak a tradicionális és a modern élet szerepkörének előnyeit, javait élvezi, hanem annak terheit is hordja. Nem gondolom, hogy a nő pusztán a külsőségeitől lesz igazi nő. A gondoskodás, az érzékenység, a hit, az erő, a belső tartás és belülről fakadó szépség harmóniája gyúrják kerek egésszé. A ruha, a jó viselet pedig eszköz mindennek a kifejezésére.
Öltözködési protokoll nőknek 30 év és 30 fok felett
2009 augusztus 11. | Szerző: Tóth Bori
Egy ideje már tartósan 30 fok felett van a hőmérséklet, szakad a tajték a mindennapokról. A klimatizált irodából kilépve délutánonként mellkason vág bennünket a meleg. A szél forrón kavarja a városi levegőt. Az ember legszívesebben egy szál semmiben pihenne valami hűvös helyen, vagy a lábát lógatná egy kellemes vízparton.
De mi a helyzet azokkal, akiknek munkája megköveteli az eleganciát, az öltönyt és a kiskosztümöt? Hogyan öltözködjünk csinosan és az üzleti protokollnak megfelelően a nyári forróságban? A hőség ugyan lazább öltözködésre ösztönöz bennünket, de az üzleti tárgyalásra vagy állásinterjúra igyekvőknek sajnos, a protokoll szerint nem jelent kibúvót.
Tárgyalásra hölgyeknek nyáron is ajánlott a kiskosztüm, természetesen blúzzal, de viselhető a szoknya-top-blézer hármasa is. Tárgyalásra kerülendők viszont az átlátszó, vállat szabadon hagyó, mélyen dekoltált darabok, a papucsok, szandálok és a lábfejet szabadon hagyó lábbelik. Kötelező elem viszont a melltartó.
A szigorú protokolláris szabályok mentén szerveződő üzleti viseleten, a maihoz hasonló forró napokon, csak apró praktikákkal enyhíthetünk: ha hosszú hajunk van, tűzzük fel, hogy a nyak és a homlok szabadon maradjon. Ha a lábunk szép barna, elég, ha csak a legfontosabb tárgyalásokra húzunk harisnyát. Továbbá nagyon fontos, hogy jó minőségű, könnyed és természetes anyagokból készült, lehetőleg bélés nélküli ruhákat viseljünk, így kevésbé lesz melegünk. A világosabb színű (krém, beige, világosbarna, világoszöld) ruhák kevésbé szívják magukba a nap melegét és üdébbek is, de ügyeljünk rá, hogy tárgyalásra az üzleti élet szabályainak megfelelő, sötétebb tónusú ruhát válasszunk.
Nincs már sok hátra a nyárból és a következő hónap nem csak enyhülést hoz majd, de az őszi téli szezon mindig jobban kedvez az üzleti ruhatárnak. A preferált színek a szürkék, szürkéskék, rozsdavörös, továbbra is az élénk lila és mindenek felett a titokzatos és elegáns, örök fekete. Egyszínű kosztümökhöz frissítő hatással vannak a nagymintás könnyű blúzok, élénk topok és sálak. Elmaradhatatlan őszi szín a barna, bár hivatali viseletként nem vehető elég komolyan romantikus, meleg árnyalatai miatt.
Oldal ajánlása emailben
X