TOTHBORI Business Look a Millenáris Teátrumban
2009 november 5. | Szerző: Tóth Bori
Hosszú és nehéz napok állnak mögöttünk. Október 21.-én a Millenáris Teátrumban mutattuk be a 2009/10-es Business Look Prét á Porter kollekciómat. A célom az volt, hogy egy olyan kollekciót tervezzek, amely valóban használati értékkel bír, és nem csak a kifutón mutatós, hanem a mindennapokban is kényelmes, vállalható és nagyon reprezentatív viselet. A Bussines Look a sikeres, vezető beosztásban dolgozó nő számára nyújt klasszikus női eleganciát hangsúlyozó darabokat. A ruhák nem elérhetetlen, luxus kategóriát, de mindenképpen magas minőséget képviselnek. Egy-egy modellből két-három darab ruha készül el, öt méretben, 36-tól 44-es méretig. A limitált darabszámú konfekció hamarosan megvásárolható lesz belvárosi szalonomban.
Íme néhány ízelítő egyenesen a catwalkról:
A kizárólag természetes anyagokból álló kollekció alapanyagai, mint például a gyapjú, a gyapjúkasmír szövetek, a tweedek Franciaországból, Olaszországból és Ausztriából érkeztek.
A fekete és a szürkék különböző tónusai mellett, a 2010-es évben már az üzleti ruhatárunk színei közt üdvözölhetjük a rozsdabarnát, annak üdébb, narancsosabb árnyalatait, de a melegebb csokoládé és kapucíner színek is elfogadottak a szigorúan szabályozott protokoll-viseleteknél.
A gyönyörű kiegészítők: cipők, övek, táskák, kesztyűk Závodszky Dalma iparművész keze munkáját dícsérik.
Nyugat Európában sokkal könnyeb választani egy üzletasszonynak, mert mások a lehetőségek. Azonnal látható valakin, ha nem itthon öltözik fel. Nagyon szeretném megvalósítani a “kevesebb több” elvét. Az egymással kiválóan variálható szettek és egyes darabok, az évről-évre új, az aktuális trendeknek megfelelő elemekkel bővíthetőek majd.
A fényes, de nem a szatén vagy szatén hatású anyagok, erőteljesen megjelennek ebben a kollekcióban. Egyáltalán nem használtunk a bőrrel érintkező anyagok esetében szintetikus anyagokat. A blúzok, az ingek, a kendők tiszta selyemből készültek, de megjelenik a puplin és pamut is.
D. Tóth Kriszta is megtisztelt bennünket jelenlétével a bemutatón, és természetesen Szabó Patrícia sem hiányzott, aki háziasszonya volt a bemutatót megelőző sajtótájékoztatónak.
A kollekció többi darabja és a backstage fotók megtalálhatóak a www.tothbori.com oldalon.
Sajtótájékoztató a Cafe Miróban
2009 október 20. | Szerző: Tóth Bori
A múlt héten sajtóreggelit tartottunk a Liszt Ferenc téren, a holnap esedékes nagybemutatóm kapcsán. A sajtótájékoztatónak Szabó Patrícia volt a háziasszonya, aki nagyon kitett magáért. Szerintem remekül sikerült. Néhány képben beszámolok róla Nektek is:
Ilyen sok újságíró jött el:
Dr Becser Balázs képviselte a befektetőimet, Szabó Patrícia moderált és a háttérben jómagam:
Patrícia szívből drukkol az új, Business Look kollekciómnak:
Nagy volt az érdeklődés, épp választ adok:
A kollekcióm két darabját a nagybemutató előtt megmutattuk az újságíróknak:
A bemutatóm után ígérem, részletes beszámolóval jelentkezem!
Paris, je t’aime – divatkiállítás, ahogy én látom
2009 szeptember 28. | Szerző: Tóth Bori
Párizs a divat fővárosa. A festők, írók és filmesek fővárosa. A konyhaművészet fővárosa. Párizs a stílus fővárosa. Egy ilyen városnak mindig egy lépéssel a világ többi része előtt kell járnia. És ez ismét sikerült is neki. Ez a város a kultúra és a divat terén a legtöbbet kínálja a világon. Csaknem 150 színház működik, minden térre jut egy festő, minden utcába egy stílusos kávéház, a Champs Elysées melletti Rue du Faubourg Saint-Honoré pedig zsúfolásig megtelt világmárkákkal. Nincs nő, aki ne akarna legalább egy egészen aprócska relikviát Párizs legdivatosabb utcájából.
A gigantikus kiállítás óriási területen zajlott. A különböző szektorokban kellékek, méteráruk, bőrdíszművek és csomagolások tucatjait lehetett látni. A Barna, a fekete, és szürke szinte mindig jelen van az őszi trendekben. Ezeket idén a szürkéskék, az ezüst a homokszín és a beige különböző árnyalatai egészítik ki. Különlegesen elegánsnak tetszett a sötétkék-fekete házasítása, illetve az élénk zöld kiegészítő színek használata. A 2010/11-es trendben még mindig jellemzőek lesznek a csillámos, flitteres beszövések, csillogó-matt társítások valamint a metálos hatású textúrák. A geometrizáló minták tovább éltetik a retrót, nagy minták, a túlnagyított geometrikus motívumok megjelennek a kabátokon is.
Az anyagokat tekintve a bújásra ingerlő, puha hatású anyagoké a főszerep: buklét, gyapjas hatású textileket, tone-in tone összeállítású finoman flitterezett anyagokat viselnek azok, akik igazán követni próbálják majd a divatot.
A monumentális kiállítás, mérete ellenére gyorsan áttekinthető, jól átható, és professzionálisan szervezett volt. Engem pedig nem csak a várost körüllengő lúdbőrös atmoszféra inspirál, mint tervezőt. A rengeteg újdonság mellett fontos tapasztalás volt, hogy a szakmai rendezvényre rengeteg országból érkeztek látogatók: többnyire tervezők, stylistok, újságírók, tanácsadók és szakmabéliek. Számtalan érdekes diskurzusban volt alkalmam részt venni a világ minden tájáról érkező kollégákkal.
Gyönyörű kelméket, meglepő színkombinációkat és eddig nem használt árnyalatokat láttam. Úgy hiszem, a kint tartózkodásom alatt körvonalazódtak bennem a jövő őszi-téli kollekcióm színei és formái. Párizs inspirál.
Párizs, szeretem.
Sikeres álláskeresés – a megjelenésen is múlik
2009 szeptember 14. | Szerző: Tóth Bori
Az álláskeresés folyamata a világon szinte mindenhol ugyanúgy működik, a munkaszerzés folyamatát mégis számtalan dolog befolyásolja: a kulturális különbségektől, a megjelenésen át a személyes szimpátiáig. Sajnos sokszor hiába vannak remek referenciáink, kitűnő bizonyítványaink, ha nem sikerül jó benyomást tennünk a szemközt ülőkre, akkor gyakran ledolgozhatatlan handicappel indulunk. A verbális kommunikációnál is nagyobb jelentőséggel bírnak a non-verbális üzenetek. Az öltözködés, a hajviselet, a testtartás, a gesztusrendszerünk, a mimikánk, de még a hanghordozásunk is többet elárul rólunk, mint a szavaink. Az esetek jó részében az álláskeresőt az első benyomás alapján ítélik meg, a jó benyomás kialakítására pedig csak egyetlen esélyünk van, így inkább hivatalosan, mintsem hétköznapiasan öltözzünk fel. A legfontosabb, ha állásinterjúra megyünk, függetlenül a betölteni kívánt állástól, hogy tökéletes ápoltságot sugározzunk. Természetesen, mielőtt állásinterjúra megyünk, nem árt tájékozódni arról, hogy milyen a cég profilja, általában miben jelennek meg az alkalmazottak, van-e bármilyen intézményi dresszkód? Az üzleti öltözködésben általában a kosztüm, az öltöny az elvárt megjelenési forma, ahol nagy hangsúlyt kap a viselt darabok színe, hiszen az jelenik meg legnagyobb mennyiségben az összképet tekintve. Az aktuális trendektől, egyéniségtől, évszaktól és legfőképpen a közegtől függ, hogy ezt a homogén tónust egy hasonlóval, vagy egy kontrasztos színnel egészítjük ki. Példaként aki egy biztosító vállalat állásinterjúján sötétszürke kosztümöt fehér blúzzal vesz fel az az ember azt üzeni, hogy betartja a szabályokat, tudja mi az előírás, alkalmazkodik. Ha egy világosabb szürke selyemblúzzal veszi fel, egy tartózkodó és elegáns benyomást kapunk egy olyan emberről, aki a maga finoman más megközelítésével, szubjektíven követi a szabályokat, figyelemre méltó. Aki pedig színben összeillő, azonban élénk színű blúzt választ kiegészítésképpen, vagy nem tudja mi az illő, vagy fel akarja hívni magára a figyelmet, s nem biztos, hogy a legjobb benyomást kelti új közegében. A színek megítélése ugyanis szubjektív dolog, és egy ilyen helyzetben a semlegesség alaphelyzetének megteremtése talán a legfontosabb, amiben a tudásra, a jelentkező képességeire koncentrálhat a munkaadó. Ez persze sarkított példa, sosem szabad az összképet viselőjétől különválasztani. A sminkünk legyen visszafogott és természetes, a hajunk ápolt. Ha hosszú, tűzzük föl, ez sokkal professzionálisabb hatást kelt. Ügyeljünk a körmeinkre, és ne használjunk élénk színű, csillogó lakkokat. Kerüljük a feltűnő kiegészítőket, testékszereket és tetoválások megmutatását. Ajánlott viszont egy-egy jellegzetes darab viselése, egy jó minőségű karóra, egy finom nyaklánc, egy visszafogott selyemsál és a csinos táska vagy irattartó minden esetben jó benyomást kelthet. Arra azonban ügyeljünk, hogy soha ne akarjunk elegánsabbak lenni a jelenlévőknél.
Protokoll és kreativitás
2009 szeptember 11. | Szerző: Tóth Bori
Korábban már írtam arról, hogy az üzleti öltözködésnek nagyon komoly szabályrendszere van: uniformizált, szigorú szabályoknak kell annak megfelelnie, aki komoly sikereket szeretne elérni ezen a pályán. Ugyanakkor a legtöbb nő szeretné megjelenése által kifejezésre juttatni személyiségét, szeretne naprakész és egyedi lenni. A tervezőnek mindig kihívás, hogy hogyan csempészheti be a saját és az ügyfele egyéniségét egy mereven szabályozott normarendszer szerint működő világba.
Korábban a divat nem lehetett hatással az üzleti öltözködésre, de ez az alapelv az utóbbi évtizedekben megdőlt. Az aktuális trendek ma már megjelennek az irodákban is, természetesen bizonyos korlátok mellett. Az üzleti öltözködés szabályait középvezetői szinttől felfelé kell betartani. A munkatársak, és persze a cég életét is megkönnyíti, ha egy ún. vállalati öltözködési szabályzat segíti az eligazodást, amelyben meghatározzák a preferált viseletet. Az üzleti szférában a legkonzervatívabbnak a pénzügyi szektor dolgozói, az ügyvédek és a tanácsadók számítanak, számukra kötelező a szigorú szabályok szerinti elegáns megjelenés. Ennél jóval lazábbak azok az ügynökségek és kreatív cégek, ahol a fiatalság, modernség, kreativitás, náluk csak a tárgyalásokon kötelező a hivatalos megjelenési forma.
Sokak számára riasztó lehet és túlzónak gondolhatják az üzleti öltözködés merev szabályait. A business look irányzat, a nyugat-európai országok üzletembereihez képest azonban Magyarországon még meglehetősen gyerekcipőben jár. Egy olasz, német vagy svájci üzletember makulátlan megjelenése jó példa lehet a magyar kollégáik számára. Öltözködési kultúránkban a kelet-közép európai térségen belül is jelentős elmaradásaink vannak. Ennek történeti okai pedig nem csak a szocializmus ízlés és individualitás romboló hatásának tudható be, hanem annak is, hogy Magyarországon soha nem volt olyan erős a polgári réteg, mint cseh vagy lengyel szomszédainknál.
Üzleti viselet kialakításakor a tervező azon dolgozik, hogy egészséges egyensúlyt teremtsen a protokolláris szabályok, az eredetiség, az újító kedv és a személyiség megmutatása között. Aki kreatív és merészebb az öltözködésében, arról joggal feltételezhetik, hogy munkájában is kezdeményező.
Nehéz szembemenni az árral, kiváltképp, ha tervezőként az üzleti ruhatár építésén dolgozik az ember. A sötét színek, a fekete mindig is a komolyságot, a szaktudást, a megbízhatóságot fogják szimbolizálni jelen kulturális közegünkben, s nehezen tudom elképzelni, hogy a színek oltárán feláldozzuk ezeket az attribútumokat. Az üzleti élet a jelenben él, és a jövőre tervez. Ha bármi változás áll be e téren biztosak lehetünk benne, hogy ez először a ruhatár színeiben fogy megmutatkozni.
A kortalan elegancia – fekete
2009 augusztus 31. | Szerző: Tóth Bori
Fekete. Erről a szóról a női divattal kapcsolatban elsőként a „kis fekete” jut eszünkbe, a koktélruha letisztult, egyszerűen mutatós formája, melynek műfaját a legendás Coco Chanel francia divattervező teremtette meg még a húszas években. A fekete, mely kihangsúlyozza a női szem színét, és diszkrét hátteret ad a többi színnek. Kiemeli, életre kelti a környezetében élénken megjelenő árnyalatokat, letompítja a formákat, kihangsúlyozza a vonalvezetést. Eleganciát sugároz, egyszerű, évszaktól független, kortalan. Minden tervező kedvence, drámai, modern és titokzatos. Nem véletlenül alakult ki, hogy e szín lett a női üzleti ruhatár legfontosabb színe. A komolyság és a semlegesség ígéretét hordozza, mindenekfelett elegáns és minden helyzetben megállja a helyét.
A XX. századi divat egyik legnagyobb „felfedezése” hogy a feketét, mint színt kiemelte a történelmi hagyomány keretei közül és a modern városi női ruhatár elválaszthatatlan részévé tette. Korábban a fekete nem jelenhetett meg szinte csak az idős hölgyek toalettjeként, vagy a gyász színeként. Egy fiatal nő elképzelhetetlen volt feketében, kizárólag a férjes asszonyok jelenhettek meg e színben, de még akkor is a renitencia jele volt, és az illető szóbeszéd tárgya lett. Ezt a kulturális hagyományt az I. világháború utáni évek divatjának felszabadult eufóriája borította fel, és indította útjára e szín térhódítását. Először az estélyi és koktélruhák csodálatos gyöngyözéseiben, anyagaiban, kalapokon, később az említett rövid női ruhákban –a kis fekete – fejti ki jelentős hatását. Később, ahogy a férfidivat egyre erősebben betört a női divatba a kosztümök megjelenésével teljesedik ki e varázslatos szín.
Színszimbolika szempontjából a fekete erőt és tekintélyt sugároz: formális, elegáns és tekintélyes szín. Emellett nagyon sok negatív energiát is tartalmaz, passzivitást, befelé fordultságot. Nem véletlen, hogy a nappali ruhatár esetében szinte minden esetben oldják ezt az összhatást élénkebb színekkel, melyekkel jól ellentétben áll ugyan, de narancssárgával vagy pirossal, vagy egyéb más erős színekkel összehozva a fekete egy nagyon agresszív színsémát adhat. Ezért az üzleti ruhatár inkább választ a fekete társául olyan színeket, mint a fehér, bézs vagy a pasztellszínek.
Ebből következően a fekete, mint a szín, mely optikailag és szimbolikusan legjobban kötődik az új női ideálképhez, megmutatja milyenek is vagyunk. A fekete karcsúsít – sovány ideál, kiemeli viselője arcát – individualizmus, negatív energiát hordoz – a modern városi élet elidegenedése, az emberek izolálódása, rövid ruhafazonok, nadrágok – a természetes energiáktól való elszakadás. Mindent tartalmaz, ami korunkat tükrözi, és ami tudat alatt meghatározza életünket. Ma szépnek és elegánsnak találjuk ezt a színt, de csak mert korunk kulturális közege ezt sugallja.
A fekete eszköztelensége, tulajdonságai nem igényelnek törődést, instant életünk tökéletes kísérője. Félünk színeket hordani. Félünk kilépni a fényre. Biztonságban érezzük magunkat, ha feketével kombinálhatjuk, vagy ha feketében lehetünk. Biztonságban visszavackolunk a feketével a titokzatosság csigaházába, nem engedve betekintést. Erről az életérzésről szól az uniformizálódás és az unisex divat is.
Színek, formák, textúrák az üzleti világban
2009 augusztus 27. | Szerző: Tóth Bori
A színek, formák és textúrák, jelentős üzeneteket hordoznak. Kifejezhetjük vele személyiségünket, hangulatunkat, kedélyállapotunkat, tükrei ízlésünknek, vonzalmainkat, de érdeklődésünket is megoszthatjuk általuk, másokkal. Ezek a testünkön tudatosan létrehozott harmóniák vagy diszharmóniák nagyon fontos információhordozók.
Amikor viseletet választunk, a szabásvonal mellett nagyon fontos figyelmet szentelni az anyagoknak. A természetes és nemes matéria nem csak nagyon kényelmes, de minden esetben a minőséget és a választékosságot szimbolizálja. A bőr, a gyapjú, a len, az arany, a selyem, a fa mind mind ősi, régóta értékkel bíró alapanyagai az emberi alkotó – kultúrának.
Ma, amikor megfelelő technológiai és ipari körülmények között szinte bármi előállítható, különösen megnövekedett értékkel bírnak az említett természetes anyagok. Számtalan kísérlet, és sikeres fejlesztés van arra nézve, hogy a természetes anyagokat hogyan lehetséges hasonló tulajdonságú szintetikus anyaggal helyettesíteni, egy konzervatívabb közegben, mint amilyen például az üzleti szféra, még mindig a hagyományos minőség az uralkodó. Az igényes anyag a jólét, a jól szituáltság benyomását kelti.
A textúrák mellett a színek is nagyon fontos információhordozók. A különböző történelmi korszakokban meghatározó szerepet játszottak a különféle társadalmi rétegekhez tartozó színek. Elég, ha a bíbor színű, súlyos bársony szövetekre gondolunk, vagy a dús, aranyhímzéses textúrákra, amelyek mind az úri kultúra elemei, szimbólumai voltak. Mára ugyan tompultak ezek a nagyon erős ornamentikával és súlyos textilekkel zárt világok, de még mindig jellemző a munkakörnek, társadalmi hovatartozásnak, az otthon közegének, kifejezésére alkalmas hétköznapi viseletek. Gyakran nem is a szabásvonalak, hanem a színek és anyagok összhangja, vagy éppen ezek hiánya révén mérjük fel a stílusok és harmóniák jellegeit.
A piros a vér, és a tűz színe, így gyakran a háborúval, veszéllyel, erővel társítják, de megjelenik a szerelem, a vágy, a szenvedély kifejezőjeként is. A sárga meleg hatást, boldogságot kelt, elősegíti a mentális aktivitást, és erőt ad, így a narancssárga ötvözi a piros által sugalmazott energiát és a sárga boldogságát. Az arany a presztízs érzését kelti, jelentése a fény, a bölcsesség és a vagyon. Mindig a magas minőséget szimbolizálja. A zöld a természet színe, ez szimbolizálja fejlődést, harmóniát, szemtelenséget, és a termékenységet. A kék szín a bölcsességet, a bizalmat, az intelligenciát, a becsületet jelenti, a sötétkék pedig a szaktudást és a stabilitást. Így nem véletlen, hogy a gazdasági élet és politikai protokoll egyik alapszíne. A bíbort a magasztossághoz kötjük. Ez szimbolizálja az erőt, a nemességet, a luxust és a becsvágyat. A fehér színnel kapcsolatban a fényre, a jóságra, az ártatlanságra, az egyszerűségre, a szüzességre asszociálunk. Leginkább a tökéletesség színéhez társítjuk. A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti, míg a bézs a klasszikus eleganciát, természetességet, meleget, szelídséget szimbolizálja.
Gondolatok a nőeisségről
2009 augusztus 26. | Szerző: Tóth Bori
Nehéz, és hosszan tartó lamentálásba kezdhetnénk arról, vajon mit is jelent ma igazán megélni a nőiességet. Arról, hogy melyek a nőies nő attitűdjei, hogy milyen tulajdonjegyeket hordoz az, aki bátran viseli és használja nőiségét és ez külsőségeiben hogyan nyilvánul meg?
Ennél sokkal egyértelműbbnek bizonyulnak azok a megállapítások, amelyek korunk személyiségromboló hatású, megközelíthetetlen nőideáljairól szólnak.
A nők társadalmi szerepe, a családban és a közösségben nagyon különböző lehet aszerint, hogy milyen kulturális közegben élnek. Vannak kultúrák, amelyekben európai ember számára elképzelhetetlen státuszban élnek lányok és asszonyok. Léteznek társadalmak, ahol tudatosan, mágikus elvek alapján csonkítják a nőket és olyan archaikus társadalmak is vannak, ahol a női test deformálásának (pl.: kínai lótuszlábú nők, Burmában élő hosszú nyakú nők) mély, kulturális gyökerei vannak. Ahogy a testük elrejtésére ítéltetett hét lakat alatt őrzött arab nőknek is. Vannak olyan ősi kultúrák, ahol kulturális gyökerei vannak a nőiességnek. Pl. hastánc kultúra. Az európai mozgásstúdiókban és táncházakban egyre népszerűbbé váló hastáncról csak kevesen tudják, hogy a hastánc műfaja, egy több ezer éves termékenységi tánc formájában az ókori Egyiptomból származik.
Az átalakulás a legtöbb társadalomban zajlik. A nők többsége újra szervezi saját és a családja életét, részt vállalnak a politikában, üzletben és a hatalom világában és a társadalmon belül igyekeznek helyet teremteni maguknak a döntéshozatalban is. Vezető szerepet vállalnak a munkában, a szociális reformok területén, a környezetvédelmi megmozdulásokban, békekezdeményezésekben, erősen humanista megnyilvánulásaik mellett feminista mozgalmakban is.
A nyugati nőideál az elmúlt 100 évben olyan torz eszményképet állított a nők elé, ami lehetetlenné tette, hogy ezeket a hamis elvárásokat követő nők, akár csak a közelébe kerülhessenek korunk „ideális, eszményi nő” szerepéhez. A test a reprezentáció legfőbb eszközévé vált és ez nem csak nagyfokú szabadságot adott, de legalább ugyanennyit el is vett. A magazinok által sugallt eszménykép bukásra ítél minden olyan próbálkozást, amelynek célja az eszményképnek való megfelelés. A XXI. század szépségideálja a korábbi koroktól eltérően a sovány, sportos, kis mellű, kicsit fiús alkatú, lapos csípőjű, magas nő. Ez a nő nem a termékenységet szimbolizálja, nem hord nagy abroncsos földig érő szoknyát, mely összeköti őt szimbolikusan a föld energiáival, nem hord fűzőt, mely kiemeli nőiségét, s nem hord hosszú hajat, mely mágikusan összeköti őt az passzív női energiákkal. A modern nő rövid szoknyát hord, vagy leginkább nadrágot, levágta a haját és előtérbe kerül nála a karrier, és a hatalom.
A divat mindig olyan, mint egy lakmuszpapír, tökéletesen párhuzamban áll társadalmi állapotunkkal, tükrözi a kort, amelyben élünk és az ember helyét a korban.
Business look – avagy mit jelent üzletasszonyoknak tervezni?
2009 augusztus 11. | Szerző: Tóth Bori
A divattörténet legújabbkori stílusát a businness-look-ot is, mint nagyon sok más stílust is egy újfajta életstílus hívta létre. A nők dolgozni kezdtek, és az így kialakult munkahelyi formális kapcsolatokhoz formális ruha kellett.
Az üzleti szféra képviselői számára készített daraboknál, a tervező keze sok helyen meg van kötve és ez a szigorú szabályok szerint működő világ , szigorú keretek közt tartja fantáziánkat és térdre kényszerít bennünket, alkotókat. Az üzleti élet szereplői munkájukhoz kapcsolódóan ruházatukkal csak finom, jelzésértékű eszközökkel követhetik a változó divatot, vagy élhetik ki egyéniségüket.
A nemzetközi diplomácia, vagy a politikai és gazdasági elit szereplőivel szigorúan betartatják a színekre, összeállításokra, mit-mikor protokollra vonatkozó szabályokat. Egy vállalat arculata azonban mindig a vezetők elhatározásán múlik. Az ő felelősségük, hogy megkövetelik-e a cégen belül a megjelenésre vonatkozó elvárásaikat. Egy cég megítélése, szolgáltatásának hitele szintén nagyban függ az első benyomáson, amit az első emberről nyer az ügyfél akivel találkozik, legyen az árukihordó, üzletkötő, manager vagy ügyvezető igazgató.
Tervezői szemmel az üzleti élet ruhatára ennek okán egy tág területet fed le. A kiskosztümök és öltönyök világán túl ide tartoznak a formaruhák, egy vállalat alkalmazottainak felülről megkövetelt megjelenési kritériumai is. Egy jól megtervezett formaruha az ügyfélben biztonságérzetet kelt. Egy jól szabott, jó minőségű anyagból készített kiskosztüm egy hostessen a professzionális szolgáltatás ígérete.
Minőség mindenek felett. Az üzleti életben pontosan a kialakuló formális emberi kapcsolatok miatt a presztizsértékű metakommunikatív elemek – karóra, mandzsettagomb, táska, telefon – nagy hangsúlyt kapnak. Emellett a jó minőségű szövet, a finom anyagból készült ing, vagy kosztüm egy üzleti tárgyalás „első, meghatározó mondata”.
Tervezőként nagy felelőssége van az embernek, hogy irányt mutasson, segítsen a választásban, s ha kell segítsen fejleszteni az ügyfél ízlésvilágát.
Az év utolsó rendezvénye
2009 december 10. | Szerző: Tóth Bori
Rohamléptekben haladunk az év vége felé. Az egy másodpercre jutó feladataim száma meghaladja a hármat. Arról sem volt még alkalmam beszámolni, hogy lassan egy hónapja megnyitott a szalonom a Hajós utcában.
A koraesti megnyitón Jaksity Kata, Farkasházi Réka és Szily Nóra tartott stílustanácsadást az érdeklődő újságíróknak és vendégeknek. Nem csak az este, de a szalon kialakításának a koncepciója is az volt, hogy az árusítás mellett egy „élő gardróbot” teremtsek meg. Abból indultam ki, hogy a nők többsége, beleértve saját magamat is, a legtöbbször tanácstalanul áll a szekrénye előtt és a fejében a „jézusom, nincs egy ruhám, amit felvehetnék” gondolata forog. A nők többsége tanácstalan a fazont, színeket illetően. Sokan nehezen hangolják össze alkatukkal, személyiségükkel és munkakörüknek megfelelő előírásokkal az éppen aktuális trendet. Éppen ezért egy teljesen interaktív teret szerettünk volna teremteni, ahová ha betér a vásárló, nem csak a felől érdeklődhet, hogy a kiválasztott darab kapható-e az ő méretében, hanem segítünk saját stílusának a megtalálásában, de akár egy komplett ruhatárat is össze tudunk állítani a számára.
Farkasházi Réka, Szily Nóra, Jaksity Kata és mellettem Becser Balázs, aki az olasz beruházókat képviselte.
Rengeteg újságíró érkezett a megnyitóra, közreműködésükért és segítségükért nagyon hálás vagyok.
Nóra, Kata, jómagam és Réka. A három vendégem nagyon jó hangulatot teremtett.
Rékának elképesztően jól áll a barett.
Fergeteges volt a hangulat. Szily Nóra a karakteresebb, egyszerű ám mégis elegáns szabásvonalú ruhákat kedveli.
Nóra beleszeretett ebbe a dögös őszi kabátba.
Nóra és Kata ugyanazt a darabot nézték ki maguknak.
Még több kép megtekinthető a www.tothbori.com oldalon.
Oldal ajánlása emailben
X