A kortalan elegancia – fekete

2009 augusztus 31. | Szerző: Tóth Bori |

Fekete. Erről a szóról a női divattal kapcsolatban elsőként a „kis fekete” jut eszünkbe, a koktélruha letisztult, egyszerűen mutatós formája, melynek műfaját a legendás Coco Chanel francia divattervező teremtette meg még a húszas években. A fekete, mely kihangsúlyozza a női szem színét, és diszkrét hátteret ad a többi színnek. Kiemeli, életre kelti a környezetében élénken megjelenő árnyalatokat, letompítja a formákat, kihangsúlyozza a vonalvezetést. Eleganciát sugároz, egyszerű, évszaktól független, kortalan. Minden tervező kedvence, drámai, modern és titokzatos. Nem véletlenül alakult ki, hogy e szín lett a női üzleti ruhatár legfontosabb színe. A komolyság és a semlegesség ígéretét hordozza, mindenekfelett elegáns és minden helyzetben megállja a helyét.

 

A XX. századi divat egyik legnagyobb „felfedezése” hogy a feketét, mint színt kiemelte a történelmi hagyomány keretei közül és a modern városi női ruhatár elválaszthatatlan részévé tette. Korábban a fekete nem jelenhetett meg szinte csak az idős hölgyek toalettjeként, vagy a gyász színeként. Egy fiatal nő elképzelhetetlen volt feketében, kizárólag a férjes asszonyok jelenhettek meg e színben, de még akkor is a renitencia jele volt, és az illető szóbeszéd tárgya lett. Ezt a kulturális hagyományt az I. világháború utáni évek divatjának felszabadult eufóriája borította fel, és indította útjára e szín térhódítását. Először az estélyi és koktélruhák csodálatos gyöngyözéseiben, anyagaiban, kalapokon, később az említett rövid női ruhákban –a kis fekete – fejti ki jelentős hatását. Később, ahogy a férfidivat egyre erősebben betört a női divatba a kosztümök megjelenésével teljesedik ki e varázslatos szín.

 

Színszimbolika szempontjából a fekete erőt és tekintélyt sugároz: formális, elegáns és tekintélyes szín. Emellett nagyon sok negatív energiát is tartalmaz, passzivitást, befelé fordultságot. Nem véletlen, hogy a nappali ruhatár esetében szinte minden esetben oldják ezt az összhatást élénkebb színekkel, melyekkel jól ellentétben áll ugyan, de narancssárgával vagy pirossal, vagy egyéb más erős színekkel összehozva a fekete egy nagyon agresszív színsémát adhat. Ezért az üzleti ruhatár inkább választ a fekete társául olyan színeket, mint a fehér, bézs vagy a pasztellszínek.

 

Ebből következően a fekete, mint a szín, mely optikailag és szimbolikusan legjobban kötődik az új női ideálképhez, megmutatja milyenek is vagyunk. A fekete karcsúsít – sovány ideál, kiemeli viselője arcát – individualizmus, negatív energiát hordoz – a modern városi élet elidegenedése, az emberek izolálódása, rövid ruhafazonok, nadrágok – a természetes energiáktól való elszakadás. Mindent tartalmaz, ami korunkat tükrözi, és ami tudat alatt meghatározza életünket. Ma szépnek és elegánsnak találjuk ezt a színt, de csak mert korunk kulturális közege ezt sugallja.

A fekete eszköztelensége, tulajdonságai nem igényelnek törődést, instant életünk tökéletes kísérője. Félünk színeket hordani. Félünk kilépni a fényre. Biztonságban érezzük magunkat, ha feketével kombinálhatjuk, vagy ha feketében lehetünk. Biztonságban visszavackolunk a feketével a titokzatosság csigaházába, nem engedve betekintést. Erről az életérzésről szól az uniformizálódás és az unisex divat is.