A státuszszimbólumok szerepe és funkciói

2009 július 24. | Szerző: Tóth Bori |

A globalizáció és a mindenki ajtaján betolakodó média irritatív közelségbe hozta a korábban évszázadokig zárt ajtók mögött zajló pazar életvitel kulisszatitkait. A divat és a trendek szempontjából, az elmúlt egy évszázad egyik legnagyobb vívmánya, hogy szinte bárkinek lehetősége nyílt arra, hogy –  legalább külsőségeiben – a felső tízezer tagja lehessen. A luxux életvitel viselt és használatba vett tárgyi attribútumait státusszimbólumoknak nevezzük.

 

A luxusipar számára újabb dimenziók nyíltak meg a XX. század során. Sokkal fontosabb és nagyobb piaca lett azonban az ezen a területen dolgozó cégeknek.

A nők divat iránti érzékenysége, újdonságok iránti kielégíthetetlen vágya, s megváltozott életmódja kimeríthetetlen ihlető és ösztönző forrása lett a tervezőknek. A státusszimbólumok a növekvő igények és a technikai fejlődés révén meglehetősen gyorsan változnak. Elég, ha arra gondolunk, hogy a ’90-es évek elején, amikor megjelentek a mobiltelefonok, használatuk leginkább az üzleti szférában dolgozókra korlátozódott, ma pedig a kommunikáció legfőbb eszköze, gyakran már a gyermekeiket is ellátják velük az aggódó szülők.

 

A felső tízezerhez tartozni akarók tömegének a státuszszimbólumok képezik az e világba nyíló ajtó kulcsát. E meghatározó értékkel és üzenettel bíró tárgyaknak különösen nagy szerepük mégis az üzleti világban van. Az üzleti szféra egy speciális metakommunikatív közegben, amelyben a protokolláris szabályok miatt a mozgástér meglehetősen szűk. A karóra szerepel az első helyen, s ehhez társítják a legtöbb információs értéket. Mit üzen mások számára az óra amit viselsz? Ezt követi a mobiltelefon, a PDA és a toll. A ruházat mégis az első, amit észreveszünk, annak is a színe, a harmóniája, majd a szabása – amiből csak annyit észlelünk kellemes-e a partnerünk külseje vagy sem. Előnyös a viselt ruha avagy sem. Ez azonban nem státusszimbólum, csak az első fontos információ.

 

Viszont, ha van egy Cartier órám, Louis Vuitton táskám, egy Gucci karperecem, az már képviseli, megmutatja azt, hogy egzisztenciálisan hova tartozom.

 

A márkabűvölet szintén egy XX. századi találmány. Ahogy popularizálódott a luxus úgy lett egyre nagyobb jelentősége a különböző márkákhoz társított értékeknek. Ez a márkaőrület egy új mércét teremtett, mely mentén felértékelődött az első benyomás pillanata. A kiegészítők szerepe is e miatt lett óriási jelentőségű, hisz sokkal alkalmasabbak egy-egy márkajegy hangsúlyozására, mint egy ruha vagy egy kosztüm, amiről nem feltétlen derül ki első pillantásra, hogy kinek a terméke. Érdekes adalék, hogy a legtöbb luxusholmit, presztízsértékű tárgyat keleten adják el. Japán, Kína, Hong Kong és a Közel – kelet a legnagyobb felvevőpiaca a mesés holmiknak.

 

Egy Dior nagyestélyi, egy Vertu mobiltelefon vagy egy Cartier töltőtoll mindenhol ugyanazt jelenti a világon: gazdagság, választékosság, elegancia.