A harmónia belülről fakad
2009 július 23. | Szerző: Tóth Bori |
Harmónia, szépség, elegancia. Három olyan fogalom, amelyet nap, mint nap használunk, definiálnunk mégis nagyon nehéz. E fogalmak önmagunkra vonatkoztatása sok nő számára nehézséget okoz, mert nagyon ritka, vagy talán nincs is olyan nő, aki teljes mértékben meg van elégedve önmagával vagy a külsejével. Egy biztos: a szépség olyan külső vonzerő, amely belülről, a személyiségünk mélyéről fakadó harmónia megtestesülése. A keleti filozófia úgy tartja, a szépség a természetesség és az életöröm megnyilvánulása.
Ha az elegancia megtestesítőire gondolunk, olyan varázslatos nők jutnak eszünkbe, mint: Catherine Hepburn, Karádi Katalin, Jackie Kennedy, Diana hercegnő vagy Nicole Kidman.
Nem elsősorban a viselt darabok jutnak eszünkbe e nevek hallatán. Hepburn markáns, erőteljes arcélei, Karádi mélyen búgó hangja, Diana hercegnő lényéből fakadó kedvessége és természetessége vagy Nicole Kidman áttetsző bőre mind védjegyei az említett hölgyeknek.
A különböző korok nagy nőideáljai éppoly változatosak, mint az ízlés vagy maga a divat. Érdekes és elgondolkodtató kérdés, hogy kik formálják az ideálokat? Mi magunk, a nők, vagy sokkal inkább a férfiak?
A szépség és a harmónia mellett a stílusunk, az ízlésünk is nagyban meghatározza a mások fejében, rólunk kialakult képet. A stílusos és elegáns nő nem lehet megalkuvó, igényesnek kell lennie, és mindenekelőtt őszintének önmagával szemben. A hiteltelen megjelenés többet elárul rólunk, mint hinnénk. Az elegáns és a sikeres megjelenéshez elsősorban harmóniára és önmagunkkal való jó viszonyra kell törekednünk. Minden máshoz, a külsőségekhez persze sok időre és némi pénzre is szükség van.
A fent említett szépség és stílus „ikonoktól” egy nagyon fontos dolgot megtanulhat az ember: ha a külsőd összhangban van a személyiségeddel illetve azzal, amit teljes lényeddel képviselsz, olyan erőteljes hatást gyakorolhatsz a környezetedre, mely sikerre visz abban, amit csinálsz, bármi legyen is az.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Bori!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, ugyanis engem is régóta foglalkoztat ez a téma (bár én nem vagyok divattervező).
Véleményem szerint kis hazánkban hatalmas szükség van némi ízlésformálásra, annak ellenére, hogy a magyar nők köztudottan a legszebbek…lehetnének. Mit rontanak mégis el…?
Elég szomorúan tapasztalom, hogy nálunk még mindig a két véglet tartja magát: az egyik a kényszeresen feltűnni akarás: túlszoláriumozott bőr, festett haj (lehetőleg minél többféle melírcsíkkal), sminktetoválás, és az elengedhetetlen műköröm (kézen-lábon egyaránt, természetesen ez is a mintás/csillámos/strasszos kivitelben). Ami talán még ennél is rosszabb az az önmagára egyáltalán nem adó réteg, mondhatjuk persze, hogy ez erősen függ a társadalmi helyzettől is (bár szerintem akinek van rá igénye, az ki tudja alakítani a saját stílusát fillérekből is, hiszen manapság a folyamatos akciók és outletek idején ez egyáltalán nem lehetetlen küldetés).
A legfontosabb dolog, amit jó lenne végre belátni, hogy a kevesebb TÉNYLEG több, és a férfiak számára is sokkal vonzóbb az a Nő, aki nem akar mindenáron kitűnni (hiszen ehhez nincs szükség szoláriumra), nem akar mindenáron több lenni, mint ami: Önmaga.